Sötét hideg éjszaka volt. Zuhogott az eső a szabadban. Az eső cseppek monoton egyenletes kopogással verődtek az ablak üvegének.

Forgolódtam ágyamban. Nem szerettem soha az esős napokat. Valahol a távolból mennydörgés hallatszott, majd nemsokára követte a villámlás. Felültem. Az ablakokon szét voltak húzva a függönyök. Nem értettem mért fekszem. Hiszen már nem ember vagyok, hanem egy az éjszaka teremtményei közül.

Felkeltem és odasétáltam a szekrényhez. Kivettem egy éjsötét hosszú ruhát. Felvettem. Nézegettem magam egy darabig a tükörben nem mintha láttam volna valamit csak úgy megszokásból, majd belebújtam a hozzá tartozó cipőbe és kiléptem a szobámból.

Csend volt. Ilyenkor nem sokan tartózkodtak a várban. Lesétáltam a lépcsőkön a hallba. Magamra terítettem egy kendőt és kiléptem az esőbe. A könyvtár felé vettem az irányt. Mire átértem az ódon vaskapu elé jócskán megáztam. Szitkozódtam is, hogy miért nem lehet a várral egybe építeni, de a hatalmas építmény láttán elakadt a lélegzetem. Beléptem a kapun.

Végig sétáltam a folyosókon. A könyvek mellett közben csöpögött a ruhámból a víz. A leghátsó terem végén megálltam. Leemeltem a falról egy fáklyát, majd egy gomb megnyomásával kinyitottam a titkos ajtót.

Igazán közel voltam célom eléréséhez. Lesétáltam a lépcsőn. Vigyáznom kellett. A lépcső csúszós volt, a falak tele mohákkal. Lassan leértem az aljára.

Két őr állta utamat. Felmutattam anyám dolgozószobájából vett papírt. Az őrök arrébb álltak és az ajtó feltárult.

Beléptem rajta. Kezemben lévő fáklyát a falra helyeztem. A szoba közepén egy emelvényen egy könyv állt. Odasétáltam. A borítón a vámpírok jelképe díszelgett. Az életjelkulcs. Kezemet végig húztam a vonalán, majd felütöttem a könyvet.

Az első oldal hiányzott, mintha kitépték volna. A következő oldalra lapoztam. Vörös betűkkel volt a lap közepére írva, Krónikák.

Elkezdtem olvasni. Bár amit a könyv tartalmazott az történelem volt minden vámpír történelme. Ebből a könyvből minden klánnak volt egy példánya. A Krónikába minden klán beleírta az életét. De engem érdekelt, mi lehetett egykoron az ősökkel. Miért lettünk azok akik vagyunk.

Felütöttem a könyvet azon az oldalon, de nem bírtam beleolvasni. Inkább klánunk történetének az elejére lapoztam, és ahogy anyámtól hallottam annak idején olvasni kezdtem.