...Éjjel volt, a lány magányosan kóborolt a kihalt utcán. Már alig bírt állni a lábán. Mindene fájt, meg akart halni, nem bírta tovább így... Még egy utolsó lépés, csak még egy, egy utolsó lélegzet vétel, óriási kínok közepette ... nincs tovább, már vége, nem fáj, sötétségbe borult a táj elõtte, szíve még dobbant egy utolsót, egy halkat... Hideg kövön ébredt, mindenre emlékezett még a halál utolsó perceire is, és most egy koporsó a nyughelye...

Kérded tán mért vagyok ilyen? - súgta az éjszakába a lány - Azt hiszem megértenéd ha te is keresztül mennél mindazon amin én akkor éjjel. Mi köztünk hát a külömbség? Igazából semmi, de én még emlékszem arra mikor igazán halott voltam, úgy vélem kedves Vértestvérem ebbe te is beleõrülnél. - súgta oda teremtõjének, majd kisétált a holdfényes éjszakába, szemfogain megcsillant a fák lombjai között beszûrõdõ fény, majd lassú léptekkel vadászni indult, beleveszve a távol hátborzongató sötétjébe...

Csatlakozni szeretnél? Akkor katt az alábbi linkre!

http://s6.bitefight.hu/c.php?uid=42622